Publikáczió

http://www.avorospostakocsi.hu/2013/05/20/narancsreszelek-es-mas-versek/

Lepattogzik rólam // From me it peels

Nagyon nagy szemeid vannak,

átveszik a webkamera helyét.

Ömlő cukormáz vág a falnak

Megszárad és majd lepattogzik rólam.

You have such enormous eyes.

Take over the webcam’s role.

Floating icing hurls me to the wall.

Dries. And soon from me it peels.

Cérnát // Thread

csontok játéka volt
ahogy nagymama lépteit a fiókba rakta
hímzett ujjával
az eleven cérnát a gépre csavarta
vénáit terítette
száradni a napra
felnézett
és a falu nem volt már alatta.

it was a play of bones

as grandma put her steps in the drawer
with embroidered fingers
she screw the lively thread onto the machine
spread out her veins
to dry in the sun
looked up
and the lodge was no longer below her.

translation: Ovidius On The Tiles

Az ősznek toposza van // Autumn has a topos

Az ősznek toposza van.

Finom kezükkel csomagolják a diáklányok

vörös sálak, fátyol-szárnyak

és megtorpant ritmusok közé.

Én kézenfogom,

elkísérem

Sötét zajba, mesebeli szépbe, 

őrült napba, beteg éjbe. 


Autumn has a topos-
With their fine hands schoolgirls pack it
Amongst ruddy scarfs, veil-wings
and cadences balked.

I take him by the hand,
escort him
To nubilous hubbub, storied nonpareil, 
delirious retreat, ailing night.

Translation by:OvidiusOnTheTiles

A hotel tetején is // Even on the top of the hotel

A hotel tetején is  

a tó vize.

Odébb szabályos templom-háromszög.

A közeli vár tégláit

szétszórt alkotóelemeknek nézem.

Emberek sírnak

az ablakok mögött.

Én önkényesen kavarom az időt.

Ha a vár téglái 

szétszórt alkotóelemek.

Even on the top of the hotel
the water of the pond is there.

An equilateral church-triangle is nearby.

I take the bricks of the nearby castle
as scattered components.

People cry
behind the windows.

I am arbitrarily stirring time.

If the bricks of the castleare scattered components.


translation by: OvidiusOnTheTiles

Kékszemű // Blue-eyed

Kékszemű

Kín volt,

könnyed volt és jeges, fátyol-méreg,

ahogy márványba karcoltad lépted,

Kín volt.

maró, éles, édes talány

mint karcos jeges magányos szán.

Blue-eyed

It was torment
It was easy and icy, veil-venomous,
the way you were scratching your steps into marble,

It was torment.
Mordant, stinging, sweet riddle
like an etchy icy lonely slide.

translation by: OvidiusOnTheTiles

Félúton Törökország felé // Halfway to Turkey

A hold mosolya ma ferde.

Különös,bársony-nyelvén 

-pipafüstöt vérző szépség-

a bolgár határra hív.

A hold szemeire vágyom.

Őrült, kavics-nyelvemen
-féltve őrzött, gőgös magány-

a bolgár határra hívom.

Félúton Törökország felé.

Tonight the moon smiles wryly.

 In his peculiar velvet language 

-beauty bleeding tick smoke- 

he invites me to the  Bulgarian barrier.

I long for the moon’s eyes.

 In my vexatious pebble language

 -carefully tended lordly solitude-

 I invite him to the Bulgarian barrier.

Halfway to Turkey.

(translation:Ovidius On The Tiles)

http://ovidius-on-the-tiles.tumblr.com/

Távolság // Distance

Lassan mozgó, déli, tinta szíved

a papíron,

távolságunk

ha akarom

ujjaimmal rajzolt árny.


Thy slowly moving southern inkheart
on the sheet
Our distances
if I mean
is a shade I drew with my fingers

( translation: Ovidius On The Tiles http://ovidius-on-the-tiles.tumblr.com/)

Vigyáz // Cares

Az a nő,

akit bántanak.

Celofánba burkolózik,

a fagyasztóba lépdel.

És. 

Vigyáz.

The woman
Who is hurt

Wraps herself in cellophane,
Struts into the freezer.

And.
Cares.

( translation: Ovidius On The Tiles http://ovidius-on-the-tiles.tumblr.com/)

Él // Edge

Arcod éle kivágja

a kékből azt a darabot

tudod

az esteledő hibája

de egyre közelebb látlak

tudod

magamhoz.

Arcod éle végtelen

ujjaim habár beérik,

mert félelmem én képezem,

de egyre közelebb látlak

tudod

magamhoz.

Arcod éle rejtőzik

szemhéjam mögé bújt.

Tudod,

maradjunk így reggelig,

de most egyre közelebb látlak

tudod

magamhoz.

Arcod éle nem titok

hisz sajátommal egybevág

nagy dolog, mit ma átadok,

így hogy ilyen közel látlak

tudod,

magamhoz.

The edge of your face excises
that part of the blue
you know
the fault of the nightgainer
but i see you coming closer
you know
to me
The edge of your face is infinite
albeit my fingers reach it
as i constitute my fear
but i see you coming closer
you know
to me
the edge of your face playing hide-and-seek
hid behind my eyelids
you know
stay like this till morning,
but now i see you coming closer
you know
to me
The edge of your face is no secret
sith it’s congruent to mine
’tis a great thing that i give
now that i see you so close
you know
to me

(translation: Ovidius On The Tiles http://ovidius-on-the-tiles.tumblr.com/)

füzesi viktornak