Éhségszonett

Hűvös a kilátás, műanyag tető

fölött gondolom nem szokás mérni,

mennyi jeget, úttalan fenyőt sző

repülőgép szárnyról lopott parányi

folyóúszó képzelet-pókocskám

hét lábát, szárnyát megtámasztja bennem

éhségének ízelt csendjét hozzám

bújik, gyomorsav csillog csak szememben.

Ennyi kertre, ilyen könnyen nem tudok

csak hidegzöld nyelvet nyújtani

belül az üres csontok, vágyott hurkok.

Annyi jeget, úttalan fenyőt sző

még a kéz, festékbe mártott, harcos ujj

ahány félős csodavénám kinő

                                                       a földből.