Edith Södergran - Észrevétel

Szerelmed takarja csillagom-
Az életre Hold borul.
Kezem nincs otthon a tiedben.
A te kezed sóvárog
...
és az enyém óhalyt.

Maa jota ei ole, 1925

Edith Södergran - Rózsa

Szép vagyok, mert ölelő kertem nevelt.

Tavaszi esőben álltam, óhalyokat kortyolgatva,

a Napban álltam, ihattam izzásából,

kibomlottam, és most várok.

Maa, jota ei ole, 1925

Edith Södergran - Nietzsche sírjánál

Nagy vadász halt meg...

Sírja fölé óvó virágleplet vonok...

S  a hideg követ csókolván,

Talán megszólalok:

Itt van első gyermeked és az örömkönnyek.

Álnok-mód ülök sírodon,

Mint maga a gúny- szebb, mint amiről valaha álmodtál.

Nagyszerű apám!

Gyermekeid...nem felejtenek,

Istenek nyomában, szemüket dörzsölve

Jönnek s kérdik:

Mégis hol lehetek?

Igazán,nem ...itt van a helyem,

Itt ... a süllyedő sír, apám...

Istenek! Állítsatok mellé örök őröket.

Edith Södergran - Holdtitok

Tudja a hold...itt ma éjjel vérben ázunk.
Rézrácsú tavon zörgő bizonyosság:
Égerárnyban nyugvó holtak mesepartja.
Legszebb fényét ide építi a hold.
És trombitaszóval fordul a fenyőveretes szél,
Egy üres percre álomszéppé váló világ.

1918
Septemberlyran
Syyskuun lyyra

Stam1na - Félember ( Puolikas Ihminen)

Ki tudja hol vagy

Nem látom fél-léted sem

Ez akar lenni a pokol?

Monoton  gyógyulási folyamat

Az élet is csak egy folyamat

Az élet is csak egy folyamat

Ez az élet: méregzöld, húgysárga, mattfekete.

Gyógyulj fel!

Vissza a normális útra!

Gyógyulj fel, egy feled nem bír el!

Gyógyulj fel, vagy egyedül pusztulsz el!

Nem sorozatgyilkos leparkolt autójához értél

Nem ingoványba,sötét erdőbe süllyedtél

A homokórában folyó emberi masszához kevertek

az üresedő félbe

Inak a kukába, ép elme a fagyasztóba

szemétlerakóra a tv, étkezőasztal, fotók 

Egy ágy, hét év

félember, félember maradt, félember

Szóval Gyógyulj fel!

Vissza a normális útra!

Gyógyulj fel, egy feled nem bír el!

Gyógyulj fel, vagy egyedül pusztulsz el!

Ki tudja hol vagyok?

Nem látom fél-létem sem

Ez lesz a pokol.

Ez a monoton gyógyulási folyamat.

Gyógyulj fel!

Vissza a normális útra!

Gyógyulj fel, egy feled nem bír el!

Gyógyulj fel, vagy egyedül pusztulsz el!

Gyógyulj fel!

Vissza a normális útra!

Gyógyulj fel, egy feled nem bír el!

Gyógyulj fel, vagy egyedül pusztulsz el!

Eino Leino - Juhannus

Bordáim közül kibújik szívem,
bőrömön átsüt a nap.
Mindenség vizében fürd'hetem
ajkam ízes bogyót harap.

A nap ma idebenn fordul
és ünnep és varázslat
és ha éjjel fénycsepp csordul
szivárvány kél a könnyek alatt.

Edith Södergran - Hazatérés

Gyermekkorom fái ujjongnak köröttem: ó ember!

idegen országból jövök, a pázsit köszönt.

Arcomat a fűbe ejtem: itthon vagyok, csendesedem.

Az elhagyottól elfordulok:

Erdő, vízpart és tó: legyenek csak köröttem.

Lombkoronából bölcsességet iszom,

száraz nyír törzséből igazságot iszom,

erőt iszom a legkisebb, az igazán törékeny fűszálból

és a védelmező felém nyújtja kezét.

Tenhi - Hiljaiseksi Lampi Jää // Csöndes marad a tó

Kék köd száll a magasba

a kő és a fatönk alól.

Kövek szólnak a lélegzethez,

fatönköktől széles  látomás.

Egy kőből, a hideg földből,

toboz burkából, gomba virágából.

Zajlik a tenger, mindjárt este van.

Feledésbe merülnek az emberi lelkek.

Az erdő lélegzete, az éjszaka hangja

ma este, eltáncolja utolsó táncod

kövek hívogatnak a halálba.

Nincsenek búcsúzó szavak.

Csábít a szél, nyújtsd ki a kezed!

Adjatok szárnyat, hogy elérjem a sarkcsillagot!

Emeljetek táncba az éjjeli égbolttal!

Egy a ködből, a kékülő fényből

szélnek nyomából, légnek párájából.

Mohos halálos ágy.

zúzmós tekintetekkel körülvéve

csendes marad a tó.

Tenhi - Havuisissa Saleissa // Tűleveles Termekben

énekel az erdő

nyáresti homályban

szólnak a dalok

a haldokló hattyúról

fenyőszálnak zúgása

takarja a dalt

éjnek ködében elvész az ének

dallam születik a szélből

illatokból fenyőföldre

tűleveles termekben

esti szürkületben

vándorol a bölcs

messzire jut

az éjjeli madarak dala

csöndes termekben

esti szürkületben

fenyőország

fenyőt gyűjt

tobozt gyűjt

gombát gyűjt 

bogyókat szüretel

Tenhi - Revontulet// Északi fény

domboldalra

szél módjára

tüzet cipel az égbolt

színekbe

öltözik az ég

koronát fest a hegyekre

Tenhi - Souto // Sodródás

Lankeaa soudun valkeaan

Veden juovaan

Varjo harmaalla hämärällä

 fehérbe hullik a sodródás

vízfelszínre

árny  szürke homályban

Nightwish ( LIKE 2006, Helsinki) részletek

Intro

   A Nightwish billentyűse, Tuomas Holopainen meglöki cowboykalapját és mélyen cigarettájába szív. Az együttes tagjai körbeállnak, összekapaszkodnak és egy pillanatra csak egymásra koncentrálnak, mint ahogyan az előző években mindig. Az öltönyös gitáros, Emppu Vuorinen átöleli az épp influenzás énekesnőt, Tarja Turunent. Marcelo Cabuli, férje és egyben menedzsere idegesen simítgatja neje sárga fellépőruhájának szegélyét. 

   A nehéz fekete függöny mögött 11.000 rajongó teli torokból  kiabál, a tömeg hullámzik, mióta a Kemiből érkezett előzenekar, a Sonata Arctica befejezte saját koncertjét. Most, 2005 November 1-én A helsinki Hartwall Arénában fejezi be a Nightwish másfél éves világkörüli koncertjét, a Finnországban valaha rendezett legnagyobb beltéri koncerttel. A légkör egyszerre feszült és könnyed, mivel az esemény egy korszakot zár le az együttes történetéből. Ezt láthatjuk majd a hamarosan End of an Era címmel megjelenő dvd-n is.

   A koncertet egy év szünet követ, ami alatt az együttes tagjai feltöltődhetnek, családjukra és szólóprojektjeikre, civil életükre koncentrálhatnak, először mióta a Nightwish csillaga emelkedni kezdett 1998ban. 

   Németországban például játszottak már akkora közönség előtt, mint amekkora most eljött a Hartwall Arénába, de Finnországban a koncert történelmet írt már a kapunyitás előtt: egy finn zenekar sem tudta még olyan gyorsan eladni az utolsó, a Hartwall Arénába szóló jegyeket, mint a Nightwish. Az értékesítésre szánt 11.000 darab jegy, 65 perc alatt fogyott el, külföldi eladásra egyáltalán nem is maradt. 

  Az arénába vezető úton, a Nightwish bejárt 40 országot, eladott majdnem 3 millió lemezt, tapasztalt örömöt és bánatot, amikről ez a könyv is beszámol. Mielőtt elkezdjük, a fények kialszanak. Itt az idő a koncertre figyelni.

  A sötét színpadon, a dobok mögött először Jukka Nevalainen tűnik fel. A metálrajongókból, gót lányokból, öltönyös üzletemberekből, esőkabátos középkorúakból és gyerekekből álló közönség morajlása sikollyá erősödik. A Nightwish Finnországban egy különböző embereket egyesítő, a közönséggel együttműködő jelenség.

   Tuomas, Emppu és a basszugitáros Marco a színpadra lépnek, a háttérben felhangzik a suttogás “ Once I had a dream and this is it...” 

  A “ Dark chest of wonders” első hangjai visszhangzanak, 25 másodperc múlva remegnek meg először a dobok. Tarja a színpad közepére lép és pillanatok múlva énekelni kezd. Hangján hallatszik a betegség, de a zsúfoltságig megtelt ülőhelyeken ezzel senki sem törődik, inkább feláll, a küzdőtéren álló tömeg őrjöng. Tarja képes megőrjíteni 11.000 embert, mindössze pár egyszerű kézmodulattal. 

( szerkesztés alatt)

Lassi Valtonen - Pispala

Fahasábból az Öreg puskát faragott nekem

kőre ültem nézelődni

Az április megreped, a földet sár takarja

Odafenn az ég, madártalan, mozdulatlan

Itt nem játszunk háborút, csak menekülőket látok

A lábnyomok a jégen, messze visznek, a napkeltébe

Ezek a lidércek sosem fakulnak

Anyu megmossa arcát, változást ígér nekem

De Pispala sosem halhat meg.

Kész a bőrönd, sál a nyakban

Kölyök vagyok még, éleslátó

A Kalevankangason nem szabad sílécet hordani

Lovag várják temetésüket

Itt nem játszunk háborút, csak menekülőket látok

A lábnyomok a jégen, messze visznek, a napkeltébe

Ezek a lidércek sosem fakulnak

Anyu megmossa arcát, változást ígér nekem

De Pispala sosem halhat meg.

(A szöveg egy kisfiú szemszögéből mutatja be az 1918-as finn polgárháború utáni Tamperét.Pispala Tampere egyik, a legszebbnek mondott kerülete, a város központjától két és fél kilométerre található. A szintén említett Kalevankangas is Tampere városrésze, itt található a temető, melyben a polgárháborúban és a téli háborúban elesettek, illetve a második világháborúban a szovjet oldalon, Karjalában rekedtek emlékműve áll. nyest.hu)

Tenhi - Aatos // Szándék

szürkén üresen

szürkén részegen

föld alatt kúszva az éveken

felülkerekedve porladó a elegyen

elér a végső szándék, vagy végetér életem.

Sofi Oksanen - Túl rövid szoknya -Történetek a konyhából - részlet

Emlékszem,egy barátom orvoshoz járt, ahol azt mondták neki, a koponya olyan, mint a tojáshély. Ha eleget kopognak rajta, egyszer majd nem bírja tovább. A hajszálrepedéseknek határa van.

Emlékszem egy hétvégi házra. És benne egy párra. És arra, mennyit ivott a férfi, de a nő soha, egy cseppet sem. Hiszen egyszer még történhet valami.  És akkor mi lesz? Akkor valakinek irányítania kell. Nem tudom pontosan hogy értette. Talén úgy, hogy a férfival történhet valami, vagy a nőnek kellene a lehető leggyorsabban elhagyni  a házat. Éppen olyan gyorsan, ahogy menekülni szokás.

Emlékszem egy nyugdíjas párra: a férj ételt készített és tálalta. A feleségének szánt adagot annyira megsózta, hogy az ehetetlennáé vált. A férj ügyesebben intézte a bevásárlást és kezelte házuk kulcsait. Verés? Nem tudom. Fizikai erőszak? Nem tudom. Közbeavatkozott-e valaki? Nem tudom. Vagy úgy gondolta, az erőszak kiszínezi életét? Nem tudom. De mindenki látta soványságát, mindenki tudott a kulcsok használatáról.

És emlékszem arra a művészdiákra, akinek minden nap volt ideje nevetni a drámázó nőkön. Olyan jóképű volt. És nagyon udvarias. 

Igazi úriember, ráadásul tehetséges is, olyan fajta úriember, aki mindig kevesebbet iszik, mint a többiek, és azzal törődik, hogy a többiek biztosan többet igyanak. Olyan társasági ember, aki, miközben mások alaszanak csöndben elintézi, hogy megdughasson valakit a lányok közül. És a lányok? Kapcsolatban, jegyben, házas. A klasszikus történet? Egyáltalán nem. Ez a kiváló társasági ember csak ismeretlenekkel szeretett dugni. És olyanokkal, akik már foglaltak.  Hogy sikított-e már valaki úgy, hogy a felette lihegő férfi felébredjen? Tudtommal nem. Talán mindig túl meglepettek voltak, talán sosem hitték el, mi történik. És a következő nap végiggondoltak, mi történt és miért, hogy erőszak volt-e vagy mégis micsoda, el kellene-e mondaniuk a barátjuknak vagy nem, el kellene-e mondaniuk valakinek, de mégis kinek és mit. Mégis ki hinné el, ki hinné el, éppen arról a kedves úriemberről? És mi lenne az egyetemen, hogyan folytatná, mégis hogy lenne képes folytatni, ha az úriember a barátaira kacagna és elmondaná, hogy  te magad is akartad. Akartad? Hogy magyarázod ezt?  És soha, senki nem hinné el, az úriember pedig folytatja, ebben a percben is folytatja , mert  folytatni tudja.

Emlékszem egy barátnőm hogy lelkesedett új pasijáért és emlékszem az első veszekedésekre is. Veszekedésekre pénteken, szombaton és azokon a szerdákon, mikor kimaradtak. A férfi nem akart bárokba menni a nővel  és ha mégis elment, soha nem ivott többet egy pohárnál. Vagy egyszerűen csak ült az asztalnál és vizet kortolygatott. Saját barátaival máshogy ment. Ott hajnalig tartott az ünneplés, de sohasem a nővel együtt. Nem láttuk át az egészet, de barátnőm bosszakodását megértettem. Egy veszekedés után elmesélte, hogy a férfi gyerekkorában mik estek meg, mik történtek vele. Mindenféle. Az anya gyakran ivott együtt férjével és akkor  megestek, megtöréntek a dolgok. Mindenféle.  És mivel megesett és megörtént vele mindenféle, megszokta, hogy ébernek kell lennie, mindig készentében. Hogy a rendőrségre telefonálhasson, vagy hívja a mentőket. Mindig készen és mindig éberen, ha egy szerettünk iszik. Anyu. Nővér. Barátnő. Hogy képesek legyünk megvédeni őket.

Emlékszem egy rokonra, aki örökké azt mondta, egy férfiban az a legfontosabb, hogy ne verjen. Később kezdtem átlátni, hogy ez a mondat azt jelenti, vannak férfiak, akik vernek. Nem tudom, milyen volt az ő házassága, nem pontosan, mindenesetre nem úgy tűnt, mintha lenne tapasztalata a dologgal kapcsolatban. Talán nem is volt, mégis valahogy számára egy férfi legfontosabb erénye az, ha nem ver. Lehetséges lett volna, hogy nem tudta miről beszél?

Emlékszem, hogyan tűnt el alólam a padló, amikor először találkoztam egy barátom anjyával. Azok a sebhelyek sosem múlnak el az arcáról. Azokból a sebhelyekből látszik, minden vágás mély volt. Azokat a sebhelyeket senki sem gondolná szerencsétlenség vagy bőrbetegség ereményének. Éppen az, az egész aminek látszik, a nő arca.

Emlékszem hogyan tűnt el egy nő a társasházunkból, még óvodás koromban. Volt egy nálam valamivel idősebb lánya. A nő sokáig távol volt, lánya és  apukája pedig folytatták hétköznapjaikat, a lány az iskolában és a zeneórákon, a férfi pedig reggelente munkába indulva, hűtőházban dolgozott. Nem tudom, ők hogy vannak mostanában, de azt tudom, mi történt a nővel. Ahogy tudta az egész társasház is. Az egész környék. A férfi feldarabolta feleségét, a darbokat konzerválta munkahelyi autójában. Ha jól tudom, később átszállította őket  hétvégi házukba. Talán van ott egy fagyasztó. A hétvégi házban.

Sofi Oksanen - Túl rövid szoknya ( Történetek a konyhából) Miért tettem ezt magammal?

Miért tettem ezt magammal?

Miért menekültem hozzád?

Miért ágyadba menekültem?

               egy éjszakára

Előszobád padlójára

             egy éjszakára.

Konyhád asztalára

            egy éjszakára.

Miért engedtelek bennsőmbe?

            egy éjszakára

Miért tettem ezt magammal?

Miért hagytam, hogy ágyba cipelj?

           egy éjszakára

           még egy éjszakára

akartam még egy éjszakát.

Miért tettem ezt magammal?

Hónapok múlva, évek múlva,

mikor minden messze volt, amennyire csak lehetett

mikor mát nem voltak emlékek

mikor már semmit nem kellett keresni

mikor minden jól ment.

Miért tettem ezt magammal?

Miért dobtam cipőm a padlódra

szoknyám, pólóm, harisnyám.

Miért dobtam mindent a padlódra?

Mindent, amit magamra tudtam gyűjteni.

Miért tettem ezt magammal?

Miért tettem ezt magammal!

És reggel hazaosonok

mezitláb, harisnya nélkül

lábaim alatt hideg a taxi gumiszőnyege

hideg műbőr, reggel reggel-rádió

hideg napfelkelte, hideg reggel-emberek

Az Alko☆ már nyitva van

ajtajában még téged érezlek bőrömön.

☆ Alkoholos italok árusító üzlet Finnországban.

Sofi Oksanen - Túl rövid szoknya ( Történetek a konyhából)

"Mä kuvittelen, että tänään on se päivä,se päivä että me lähdetään, mun tyttöni ja minä...Liian lyhyt hame - Kertomuksia keittiöstä on pienoismuotokuva naisen elämästä, arkisista ongelmista ja haaveista, keittiöperspektiivistä katsottuna. Sofi Oksanen antaa lauluteksteissään äänen niille, jotka peloissaan vielä vaikenevat.Joka viides suomalainen nainen kokee arjessaan henkistä tai fyysistä väkivaltaa. Perheväkivalta koskettaa sataa tuhatta naista vuosittain. Liian lyhyt hame - Kertomuksia keittiöstä on osa Puhu nyt -kampanjaa. Jokaisen kirjan myyntituloista lahjoitetaan 1 euro Ensi- ja turvakotien liiton toiminnan tukemiseen."

bookplus.fi

Nos, hogy a magyar olvasó is értsen valamit, ez egy remek kis kiadvány. "Liian lyhyt hame - Kertomuksia keittiöstä" azaz "Túl rövid szoknya - Történetek a konyhából", a szerző - kedvenc kedvenc kedvenc íróm Sofi Oksanen ( Tisztogatás, Sztálin tehenei, Baby Jane). A könyv dalszövegeket tartalmaz, amik igencsak egyedi hangvételű képeket elevenítenek föl nők mindennapi életéből. Minden ötödik finn nő él át lelki-vagy fizikai bántalmazást, és ne higgyük, hogy előbbi lényegtelen, átlagos vagy eltussolható. Az írónő dalszövegeiben kis képeket mutat nekünk ezekről a bántalmazásokról, és a bántalmazás elszenvedéséről, "konyhai perspektívából szemlélve", ahogy a fenti részlet írja. Nos, mivel Sofi Oksanen neve díszeleg a borítón számítsunk jó előre húsbavágó, éles és nagyon egyedi hangvételre. Hangulatában leginkább a Baby Jane című regényéhez hasonlítanám, de a másik két, történelmi témát boncolgató regényében megfigyelt női problémák, női érzések és gondolatmenetek is rögtön fejbevágnak, ahogy elolvasok egy-egy sort. Ebből a könyvből szeretnék néhány dalszöveget lefordítani, illetve már egy készen is van, de még itt csücsül mellettem az asztalon, nem érett meg a begépelésre. Mindenesetre hamarosan előbújik ő is.