Viikate - Pakkasenpalvoja// Fagyimádó

Hallgasd meg!

Télen kátrányba borítom csónakom,

nehogy a tavasz az evezőspadra ülve,

 mesélni találjon.

Télen kátrányba borítom csónakom,

nehogy a nyár megint

összetörve, a sziklán  álljon.

Nehogy az ősz tiszta reggelei

felvillanjanak a parton.

Ne érezzem a sárguló nyírfák érintését hátamon.

Nehogy az ősz tiszta reggelei

a parton, felvillantsák,

hogy az utolsó álmot és láthatom.

Nehogy vállaira vegyen a szerelem délnyugati szele

és átcipeljen a hó ködén.

Nehogy vállaira vegyen a szerelem délnyugati szele

és egyedül maradjak a boldog égbolt közepén.

Télen kátyrányba borítom csónakom.

Viikate -Nyitott föld peremén

Átbeszél a szél a házon, átbeszél kabátom gallérján
Az előszobában képek múlttal keretezve
Egyszer a kristály és féltett étkészlet egyszerre szólt
És most, vitrin és kabát-oly üresek, amennyire csak üresek lehetnek

A nyitott föld peremén
A tekintet ritkán fordul az ásóra

Egy hét alatt a por felmossa a hajópadlót
Óránként többször keresek elosztogatott  kanalakat
Kőbe ütközik az ásó, aztán újra, aztán vastag, végtelen ágba
amíg a Teremtő, a mocsár és a kapa meghallják, eltörött az ember

A nyitott föld peremén

A tekintet ritkán fordul az ásóra

A nyitott föld peremén

Viikate - Kerran/Egyszer

Ereimben ismét zubog

a vándor sodró vére

sebesen folyik és sűrűsödik.

Ragyogó és hideg, mint egy hegyi patak

vagy, mint nyár után a jeges Délkelet.

A habok között épp úgy unja magát,

mint ahogy sóvárog és, mint várakozik.

Éppen úgy, ahogy a borotvaél szikrázott,

szikrázott szívembe hatolván.

A sötét horizont mögé 

hívj vissza!

Megöl,

golyóként visszhangzik

tisztán szól fülemben.

Feketén, mint tavasz után a Délkelet

vagy, mint a tűz alatt fellázadó hamu

között a vágyakozó, forró füst.

Pont kíván és pont szeretne.

Épp, ahogy a borús kezek körülölelték fejemet

vágyva, hogy magukkal vigyék szívem.

Egyszer szólok: vágyom.

Egyszer felébredek és imádom

imádom a leereszkedő istent,

Ki boromat vízbe keveri

nem pedig közé.

Egyszer lépjünk előre!

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink fekete ruhában.

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink egy másik korban.

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink döntést követelnek!

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink elöl.