Edith Södergran - Észrevétel

Szerelmed takarja csillagom-
Az életre Hold borul.
Kezem nincs otthon a tiedben.
A te kezed sóvárog
...
és az enyém óhalyt.

Maa jota ei ole, 1925

Edith Södergran - Rózsa

Szép vagyok, mert ölelő kertem nevelt.

Tavaszi esőben álltam, óhalyokat kortyolgatva,

a Napban álltam, ihattam izzásából,

kibomlottam, és most várok.

Maa, jota ei ole, 1925

Edith Södergran - Nietzsche sírjánál

Nagy vadász halt meg...

Sírja fölé óvó virágleplet vonok...

S  a hideg követ csókolván,

Talán megszólalok:

Itt van első gyermeked és az örömkönnyek.

Álnok-mód ülök sírodon,

Mint maga a gúny- szebb, mint amiről valaha álmodtál.

Nagyszerű apám!

Gyermekeid...nem felejtenek,

Istenek nyomában, szemüket dörzsölve

Jönnek s kérdik:

Mégis hol lehetek?

Igazán,nem ...itt van a helyem,

Itt ... a süllyedő sír, apám...

Istenek! Állítsatok mellé örök őröket.

Edith Södergran - Holdtitok

Tudja a hold...itt ma éjjel vérben ázunk.
Rézrácsú tavon zörgő bizonyosság:
Égerárnyban nyugvó holtak mesepartja.
Legszebb fényét ide építi a hold.
És trombitaszóval fordul a fenyőveretes szél,
Egy üres percre álomszéppé váló világ.

1918
Septemberlyran
Syyskuun lyyra

Ingeborg Hellén - A reggeli kávé mellett

Kakas: Szép jó reggelt piros-sapkás,
            hogy ízlik e kávé-zsongás?
Tyúk: Ó de nagyon szörnyen forró
          nyelvet éget
          fejben méreg.
Kakas: Én bizony a kávét imádom,
            feleségem rossz kedvében találom?
Tyúk: Nem volna ím semmi furcsa,
          ha másik álmot láttam volna?
Kakas: Meséld bátran édes angyalom,
            bánatod én elűzni akarom!
Tyúk: Csendes fészkemben ültem éppen,
          tojásaim benne, szépen.
           Ó de rám leltek gonosz gyerekek,
           szinte látni rajtam a szörnyű sebeket.
Kakas: Nyugalom-nyugalom drága piroskám
            nem volt az egész csak álom ám.

Eino Leino - Juhannus

Bordáim közül kibújik szívem,
bőrömön átsüt a nap.
Mindenség vizében fürd'hetem
ajkam ízes bogyót harap.

A nap ma idebenn fordul
és ünnep és varázslat
és ha éjjel fénycsepp csordul
szivárvány kél a könnyek alatt.

Edith Södergran - Hazatérés

Gyermekkorom fái ujjongnak köröttem: ó ember!

idegen országból jövök, a pázsit köszönt.

Arcomat a fűbe ejtem: itthon vagyok, csendesedem.

Az elhagyottól elfordulok:

Erdő, vízpart és tó: legyenek csak köröttem.

Lombkoronából bölcsességet iszom,

száraz nyír törzséből igazságot iszom,

erőt iszom a legkisebb, az igazán törékeny fűszálból

és a védelmező felém nyújtja kezét.

Caj Westerberg - harmaassa illassa

szürke estén
eső fehér hangja

Tuula Hortamo - Az a tél sosem ért véget

Az a tél sosem ért véget

Nap nem kúszott az égre

A hallgatás rögzítette a házat

és kialudtak az utcalámpák

A gyerekek képeket gyűjtöttek

virágról és zöld levélről

Tuula Hortamo: Kuuntelen maan kerroksia, 2005

saját fotó

kedvencek: Sanna Karlström

Tomi Kontio - A holtak az élőkről

A holtak az élőkről beszélnek, az élők
az élők haláláról

nézd ott vagyok, te ott
és az őszt rázó erdő, megbénult pocsolya

meghaltál én, előbb
a széltől, a szélnek

és mikor elmondom, az ég, színes térkép
rajta ketten haladunk, két felén

együtt.

Tomi Kontio - Dimenziók

Ösvény mentén ülök
a levelek, mint nyári dalokat éneklő gyerekek
bomlanak ki a nyírfák rügyeiből.
A tavasz mélyen a télben gyökerezik
mélyen minden tavaszban, elmúltban és érkezőben

madarak dalolnak, elsüllyedve a hóban
a patak rigója naptól pelyhes.

Miért képzellek magam elé,
hogyha már hátrahagytalak?

Az időnek iránya van, emlék a kő,
amit a horizontra dobok.

Téged tátlak minden végek végén,
az utolsó sötétségben.

Tomi Kontio - Nem szabadulok tőled

Nem szabadulok tőled
hallom, ahogy egymáshoz dörzsölődnek a felhők

szeretnék nagy szavakat szólni, de egyre összemennek

hallom, hogyan puhítják férgek a földet
és csiga tolja csápjait a fény felé

és néhány kilométerrel arrébb

valaki levegőbe emeli zsebkendőjét és meglengeti

egy évtized múlva, tegnap, holnap

egy rúzs vége letörik
egy bár előtt, ruha mellére pattan,
mint egy ujjperc

valahol ott, a csodássá őrölt
világ magja, fennakad a történelmen, mondán

és az összes szakadékban felejtett búcsú
megfagy.

Fordítás közben őt hallgattam. Igen Efterklang.Igen Piramida.

Edith Södergran - Életem, halálom és végzetem

Nem vagyok semmi más, céltalan vágy

céltalan vágy, de merre merre?

Körben vegytiszta sötét,

egy szalmaszálat sem tudok megemelni.

Vágyam csak egyre vágyik, én nem ismerem.

Meghalok ha előlép,

légy köszöntve életem, halálom és végzetem.

Edith Södergran - Nyár a hegyen

Egyszerű a hegyek nyara
rét virágzik
vén ház mosolyog
és a patak sötéten zúgva
a meglelt boldogságról mesél.

Maa jota ei ole, 1925

Edith Södergran - Vihamieliset tähdet // Gyülölködő csillagok//Rancorous stars

Gyűlölködő csillagok élednek.
Örökké idegenekként, örökké távoliakként.
Próbáltok egymásra mosolyogni, emberhit csalói.
Minden csillagnak fagyos a tekintete.
Minden csillag kevély és magányos erejével,
ne higgy hát ragyogásukban.
Minden csillag arra csábít, hidd el ő maga a mindenség.
Minden csillag olyan oly boldog, mint semmi más a világon.
Minden csillag fel akarja gyújtani a világot lángoló peremével.
Minden csillag támad, mint vörös fény a messzegből.

Pusztító, habzsoló, lángoló, kimerült hatalom.



Rancorous stars come to life
Forever strangers, forever remote
You try to smile at each other, cheaters of human faith.
All the stars have frosty looks.
All the stars are supercilious and lonely with their power
so don’t believe their shining.
All the stars lure you to believe they are the whole trick of bags.
All the stars are happy like nothing else in the world.
All the stars want to spark the world with their verge aglow.
All the stars attack like red lights from a distance.
Devastating, devouring, blazing, drained power.

( english translation: Ovidius On The Tiles http://ovidius-on-the-tiles.tumblr.com/) 

Edith Södergan - Syksyn kalvas järvi // Sápadt őszi tó

A sápadt őszi tó

mély álmát alussza
tengerbe süllyedt,
tavaszfehér szigetről álmodik.                        

A sápadt őszi tó

ahogy szürkévé fakulsz

ahogy tükröd, elfelejti

az elhunyt napokat.

A sápadt őszi tó

megtartja égboltját, 
könnyedén, csendesen

mint ahogy halál és élet egy pillanatra
csókot vált egy szunnyadó hullámban.

Edith Södergran - Tähtiyö / Csillagos éj

Felesleges szenvedés

felesleges várakozás,

üres, a világ, mint a mosolyod.

Csillagok hullanak-

az éj hideg és csodálatos.

A szerelem álmában mosolyog

a szerelem öröklétről álmodik...

Felesleges félelem, felesleges fájdalom,

a világ nem létezővé zsugorodik,

a szerelem ujjáról az örökkévaló gyűrűje

mélységekbe csúszik.

Edith Södergran - Tähdet / Csillagok

Az éj jöttével 

a kapuban állok és hallgatom,

ahogy csillagok gyülekeznek a kertben.

és én csöndben állok.

Hallgasd! Csengve hullott le egy csillag!

Mezítláb ne lépj a pázsitra,

a kertem szilánkkal van tele.

Edith Södergran - Nocturne

Áttetsző ezüsthold

az éj kék hullámai

a vég felé csillogva

követik egymást
az éj ezer árnya az útra ömlik.

A parti bokrok csendesen sírnak

fekete óriásként a víz ezüstjét őrzik.

Mély csend a nyár szívében,

álom és ábránd,

hold lebeg a tenger fölött

gyöngéd a fehér.