Gyermekkorom fái ujjongnak köröttem: ó ember!
idegen országból jövök, a pázsit köszönt.
Arcomat a fűbe ejtem: itthon vagyok, csendesedem.
Az elhagyottól elfordulok:
Erdő, vízpart és tó: legyenek csak köröttem.
Lombkoronából bölcsességet iszom,
száraz nyír törzséből igazságot iszom,
erőt iszom a legkisebb, az igazán törékeny fűszálból
és a védelmező felém nyújtja kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése