Edith Södergran - Vihamieliset tähdet // Gyülölködő csillagok//Rancorous stars

Gyűlölködő csillagok élednek.
Örökké idegenekként, örökké távoliakként.
Próbáltok egymásra mosolyogni, emberhit csalói.
Minden csillagnak fagyos a tekintete.
Minden csillag kevély és magányos erejével,
ne higgy hát ragyogásukban.
Minden csillag arra csábít, hidd el ő maga a mindenség.
Minden csillag olyan oly boldog, mint semmi más a világon.
Minden csillag fel akarja gyújtani a világot lángoló peremével.
Minden csillag támad, mint vörös fény a messzegből.

Pusztító, habzsoló, lángoló, kimerült hatalom.



Rancorous stars come to life
Forever strangers, forever remote
You try to smile at each other, cheaters of human faith.
All the stars have frosty looks.
All the stars are supercilious and lonely with their power
so don’t believe their shining.
All the stars lure you to believe they are the whole trick of bags.
All the stars are happy like nothing else in the world.
All the stars want to spark the world with their verge aglow.
All the stars attack like red lights from a distance.
Devastating, devouring, blazing, drained power.

( english translation: Ovidius On The Tiles http://ovidius-on-the-tiles.tumblr.com/)