Átbeszél a szél a házon, átbeszél kabátom gallérján
Az előszobában képek múlttal keretezve
Egyszer a kristály és féltett étkészlet egyszerre szólt
És most, vitrin és kabát-oly üresek, amennyire csak üresek lehetnek
A nyitott föld peremén
A tekintet ritkán fordul az ásóra
Egy hét alatt a por felmossa a hajópadlót
Óránként többször keresek elosztogatott kanalakat
Kőbe ütközik az ásó, aztán újra, aztán vastag, végtelen ágba
amíg a Teremtő, a mocsár és a kapa meghallják, eltörött az ember
A nyitott föld peremén
A tekintet ritkán fordul az ásóra
A nyitott föld peremén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése