Ereimben ismét zubog
a vándor sodró vére
sebesen folyik és sűrűsödik.
Ragyogó és hideg, mint egy hegyi patak
vagy, mint nyár után a jeges Délkelet.
A habok között épp úgy unja magát,
mint ahogy sóvárog és, mint várakozik.
Éppen úgy, ahogy a borotvaél szikrázott,
szikrázott szívembe hatolván.
A sötét horizont mögé
hívj vissza!
Megöl,
golyóként visszhangzik
tisztán szól fülemben.
Feketén, mint tavasz után a Délkelet
vagy, mint a tűz alatt fellázadó hamu
között a vágyakozó, forró füst.
Pont kíván és pont szeretne.
Épp, ahogy a borús kezek körülölelték fejemet
vágyva, hogy magukkal vigyék szívem.
Egyszer szólok: vágyom.
Egyszer felébredek és imádom
imádom a leereszkedő istent,
Ki boromat vízbe keveri
nem pedig közé.
Egyszer lépjünk előre!
Egyszer lépjünk előre!
Lábaink fekete ruhában.
Egyszer lépjünk előre!
Lábaink egy másik korban.
Egyszer lépjünk előre!
Lábaink döntést követelnek!
Egyszer lépjünk előre!
Lábaink elöl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése