Tekintetemben ragyogó fénnyel
utazom át az ürességen.
Hátramaradt a csatatér
Csupán halkuló átkait ismétli.
Fivérem és ellenségem;
Senki sem szól már közülök.
Mellkasomabn éreztem a kard élét,
és most hallom Tuonela hívását.
Eső mossa el a csata romjait
véremet patakja csobogja el.
Az csillagos északi égbolt alatt
de nem a földön többé...
Hiába félnék érkezésemtől
a halhatatlanok társaságához.
Kéz a kézben az örökkévalóval
a peremről a semmibe ugrom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése