Régóta őrzöm magamban
a sejtelmet rólad.
És aztán az ismeretlent
felfedem, bevallom.
Veszély voltál, túl nagy csavar
és túl csábítóan mentél el mellettem.
Nem tudtam, hogy bármi is éghet, perzselhet így.
Ketten így izzunk és szépen ragyogva fénylünk
mikor a napfényes idők felettünk el nem fogynak.
Réges, régen ezelőtt
az ismeretlen megsejtettem.
Hogyan jössz szembe
a szürke éjben, félve.
Ha néha egyedül állok a sötétben
És a kialudt láng már hideg,
Nem tudom, fogok e még kapni mást az életben.
Ketten így izzunk és szépen ragyogva fénylünk
mikor a napfényes idők felettünk el nem fogynak.
Nem tartalak bezárva, nem löklek el magamtól.
Kérésem nélkül is maradni vágytál volna.
Ma nem is esett, csupám az ég volt hosszan túl nehéz.
Ketten így izzunk és szépen ragyogva fénylünk
mikor a napfényes idők felettünk el nem fogynak.
Ketten így izzunk és szépen ragyogva fénylünk
mikor a napfényes idők felettünk el nem fogynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése