Fenyőzöld táblánk
szegélye magadóan zubog.
A világra szabdítja fogját
sűrű, fenyőzöld vérét,
melyen egy bölcs-fehér köpeny
higgadt magányában
ködnek képzeli magát.
Képességem, hogy zárójelbe illesszem magam, megszűnik,
amikor a vénülő lepel ringatni kezd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése