Hová tűnt az a nő az ablakpárkányról?
Miért tűnik az előszobám, csak nyitott temetőnek?
Miért ömlik a tenger az ölembe? Miért tűnik tova a szél?
Késeikkel miért szurkálják egymást a szerelmesek?
Veled vagyok a csendes fövenyen
Lábunk alatt halott búza-tenger.
Te mindig oly merev vagy, de öled lángol...
Mindig, mikor távol vagy, titokban kitárom a mellkasom...
Tűrtem már a viszályokádst, szabadíts meg a gonosztól!
A te kényed-szerint létezem és kikívánkozom ebből a bőrböl.
Lelketlen az óra hangja, a mozdulatlan telihold
csak méregeti az életem, semmi más nem fér már bele.
Drágám, add vissza azokat a régi dalokat!
Drágám, engedj azzá lennem, aki lenni szeretnék!
Szabadíts meg a gonosztól, most kegyelmedtől függök.
Szabadíts meg a gonosztól, érted mindent, mindent elhagytam!
Szabadíts meg a gonosztól, most kegyelmedtől függök.
Szabadíts meg a gonosztól, érted mindent, mindent elhagytam!
Hová tűnt az a nő az ablakpárkányról?
Miért tűnik az előszobám, csak nyitott temetőnek?
Te mindig oly merev vagy, de öled lángol...
Mindig, mikor távol vagy, titokban kitárom a mellkasom...
Drágám, add vissza azokat a régi dalokat!
Drágám, engedj azzá lennem, aki lenni szeretnék!
Szabadíts meg a gonosztól !Szabadíts meg a gonosztól!
Igazi klasszikus :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése