Az unalom.
Precízen lemetszi rólam az anyagot.
Apróra nyiszál, átbújhatnék egy tű fokán.
Füzetemben.
A kék szövegkiemelő vonalain ugrándozom,
vonalról-vonalra reppenek.
Persze egyszer majd észrevesz
a hibás-hatalmas fehér? köpeny,
és leereszkedik.
Nyugodtan morajlik majd,
kilyuggatja körvonalam,
porrá őrli csonjtaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése