Igen, megint volt egy vers, ami olyan szinten tetszett, hogy nem hagyta magát és finnre fordítódott. Talán azért, mert letisztult, tömény és nem hagyja magát tovább nyújtani. Nem vagyok finn, így nem a szakterületem a finnre fordítás- meg sajnos a magyarra sem egyenlőre:( - de hát érdekes próbálkozás volt. Hatalmas csodálat Tóth Árpád felé.
Lue yks uskomattomasti kaunis, mut raskas runo, Árpád Tóthista, suomeksi.
Yksin olen.
Kovin.
Kyynel valuu.
Annan.
Vahakangas pöydälläin,
Laulun hitaasti veistän,
Hintelä, surkea hahmo, minä.
Minä minä.
Ja yksin olen maan päällä.
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
faricskálok lomhán egy dalon,
vézna, szánalmas figura én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
1912.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése