a holnap kő alá rejtve.
Kihívja szégyenét
üresség az angyalok között.
A nap már megjárta az útját,
végzett az éj keresésével.
A sötét hamuval borítja a földet
Emlékek vesznek a semmibe.
Hagyjatok élnem!
Keresztül a kínlódó erdőn
szenvedő csordát vezet.
Gyönyörű a dal,
éneke a rothadó csontnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése