Hans és Róza

   Hansnak már a sapkája alatt elkezdődik a keze. Vázlatos is, szögletes is és annyit álmodik, mint más három. Mégsem zavarja. Végigpulzál minden jégvirágos vagy törött buszmegálló mögött. Újévkor nem létező helyen áll meg a taxim, szegény Hans alig ér utol, le is törik a keze a nagy hidegben. Pedig szeretni is akar, plakátot lopni nekem a moziból. Meg regényt is akar írni. Az emberek okoskodnak, ő az üvegtáblákkal törődik, Doppler a zsírmentes tejjel.

   Róza mocsárbarna szempárt lop az egyetemről. Kirúzsozza magát benne, ajkai fölött, Stockholmtól távol. Külön élvezi, a szabályos köralakot. Róza mélybordó és átírja magát, én bíráskodom, borzalom.Cafatait este, az aszfaltról kaparásszuk. Hans, én meg a realitás. Néhány gumicsizmán ott marad.