Egyik reggel
megláttam
az embert,
hidat emelt
mögöttem.
Karon fogta
másik kezét
szorítva
mogorván
dobta el az eszét.
Ott hagyom csendben
hagyom, hogy elrebbenjen
semmit sem kell tennem
mert ez műanyag.
Egyik este
a szalagkorlát
mentén csúszva
a -12 fokba'
látom már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése