Mikor a köd pillantásoddá változik
Szeretetté válik-e a lélek?
Mikor a nap vízbe mártja arcát
Vajon csak neked éneklek?
Daloltak a fenyők
Suttogtak a patakok
Énekelt az erdő.
Nyáresti homályból
hullámok alatt
a földeken
visszhangzik a dal.
Mikor süvített a ligetben
álomképbe óvakodtam.
Névtelen dalom
nyírfazegésként szólt.
Így, suttogva vonszolják el lényemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése