2012/05/03

Johanna Kurkela / Tuomas Holopainen - Satojen merien näkijä


Ma született költőnő
lélek-hajóján az alvilág hullámain.
Mi lehet ez
a kékbe vesző csend?
A hontalanok békéje.
Csupán addig tart, míg egy csillag lehull,
gyönyörű, nyugodt.
Választok egy tengert és egy különös csónakot
Mely elringatózik velem
Egy sziget az élet özvegyét várja,
ezer tenger látnokát.
Megrészegülök a tenger ártó varázsitalától
a gyermeke leszek.
Csodák és egyedüllét, hívő arcok.
Fenyők szárnyai, varázsos telek.
Egy szép dal erejéig
a fájdalom megfullad.
Választok egy tengert és egy különös csónakot
Mely elringatózik velem.
Egy sziget az élet özvegyét várja,
ezer tenger látnokát.
A szépség serlege lánctalan kiömlik 
egy megfagyott világba, a szeretet hiányába.
Hullámok alatt sétáltam
Megfolytottam saját énekeim
és hagytam, hogy mások dalolják.
Választok egy tengert és egy különös csónakot
Mely elringatózik velem
Egy sziget az élet özvegyét várja,
ezer tenger látnokát.


(Tessék élvezni a meseszép - természetesen Tuomas alkotta- dalt és szöveget.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése