kopott csík
a lambéria szőke
copf virít a
zöld tábla
poros, szürke
hamar őszül
Főleg, ha kopasztom az vonító csendet.
gőggel arcán
fehér lepel
suhog az ablak
párkányán
egy gyors
vita
Ha elérne, talán derekam köré csavarná magát.
a könyv nyílik
a szám hirtelen
repülök a plafon
felé feljebb
mész, vakolat
öleli a tarkóm
A copf meg a vita zsugorodik régi székemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése