Ó, én nehéz lelkem,
mint az összes világ.
Életem
a moha közé süllyed.
Örök fenyőim árnyában
egyedül maradok.
A madarak elszálltak,
Csupán leveleket látok.
Egyszer bezárul a világ
az ember előtt.
Utolsó éneke
szóljon most az egekbe!
Szívemben a könny,
mintha harmat volna.
A széllel együtt
tűnik el.
Egyszer bezárul a világ
az ember előtt.
Utolsó éneke
szóljon most az egekbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése