Télen kátrányba borítom csónakom,
nehogy a tavasz az evezőspadra ülve,
mesélni találjon.
Télen kátrányba borítom csónakom,
nehogy a nyár megint
összetörve, a sziklán álljon.
Nehogy az ősz tiszta reggelei
felvillanjanak a parton.
Ne érezzem a sárguló nyírfák érintését hátamon.
Nehogy az ősz tiszta reggelei
a parton, felvillantsák,
hogy az utolsó álmot és láthatom.
Nehogy vállaira vegyen a szerelem délnyugati szele
és átcipeljen a hó ködén.
Nehogy vállaira vegyen a szerelem délnyugati szele
és egyedül maradjak a boldog égbolt közepén.
Télen kátyrányba borítom csónakom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése