A kilencedik
Csendes az északi szél
Levél sem sóhajt.
Bánatnak leánya ül a sziklán,
Csak az üldözöttnek keserve hallik.
A kereszt leégett,
Szívbe szúródva a hazug nyíl
mérgét itatja velem.
Kalapácsom felveszem a földről.
Nem marad itt többé senki,
Csöndes minden.
Nem marad itt többé senki,
Hideg minden.
A halálfélelem kövein,
Egyedül gondolataimmal.
Bánatnak leánya szunnyadt sziklán
Csak a felperzselt föld sóhaja hallik.
Gyűlölség égette a keresztet
Lángja a tüzes nyílnak.
Sötét borította ez elmét
és a kalapács a húsra sújtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése