2013/10/26

Edith Södergran - Nietzsche sírjánál


Nagy vadász halt meg...
Sírja fölé óvó virágleplet vonok...
S  a hideg követ csókolván,
Talán megszólalok:
Itt van első gyermeked és az örömkönnyek.
Álnok-mód ülök sírodon,
Mint maga a gúny- szebb, mint amiről valaha álmodtál.
Nagyszerű apám!
Gyermekeid...nem felejtenek,
Istenek nyomában, szemüket dörzsölve
Jönnek s kérdik:
Mégis hol lehetek?
Igazán,nem ...itt van a helyem,
Itt ... a süllyedő sír, apám...
Istenek! Állítsatok mellé örök őröket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése