Fahasábból az Öreg puskát faragott nekem
kőre ültem nézelődni
Az április megreped, a földet sár takarja
Odafenn az ég, madártalan, mozdulatlan
Itt nem játszunk háborút, csak menekülőket látok
A lábnyomok a jégen, messze visznek, a napkeltébe
Ezek a lidércek sosem fakulnak
Anyu megmossa arcát, változást ígér nekem
De Pispala sosem halhat meg.
Kész a bőrönd, sál a nyakban
Kölyök vagyok még, éleslátó
A Kalevankangason nem szabad sílécet hordani
Lovag várják temetésüket
Itt nem játszunk háborút, csak menekülőket látok
A lábnyomok a jégen, messze visznek, a napkeltébe
Ezek a lidércek sosem fakulnak
Anyu megmossa arcát, változást ígér nekem
De Pispala sosem halhat meg.
(A szöveg egy kisfiú szemszögéből mutatja be az 1918-as finn polgárháború utáni Tamperét.Pispala Tampere egyik, a legszebbnek mondott kerülete, a város központjától két és fél kilométerre található. A szintén említett Kalevankangas is Tampere városrésze, itt található a temető, melyben a polgárháborúban és a téli háborúban elesettek, illetve a második világháborúban a szovjet oldalon, Karjalában rekedtek emlékműve áll. nyest.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése